Hosszú út áll mögöttem, ha nem is időben, de fejben mindenképp. Több mérnöki pályát is megpróbáltam, de motiváció hiányában mindbe beletört a bicskám. Féltem is eleinte elmondani, hogy mivel szeretnék foglalkozni, avagy milyen irányban elhelyezkedni, mert kissé éretlenül szégyelltem, hogy majd mit gondolnak rólam, ha nem diplomával a kezemben fejezem be a tanulmányaimat. Nagyon sokat gondolkodtam, hogyan álljak a környezetem elé, mit szólnak majd a vágyaimhoz és a terveimhez. A félelmem felesleges volt. Miután „színt vallottam”, hogy szakács szeretnék lenni, elfogadó és megértő közeg vett körül. Nagyon hálás vagyok az Alapítványnak, hogy annak ellenére, hogy mennyire rögös volt ez az út, kiállt mellettem, és látta „az utamban” és bennem a lehetőséget, a potenciált. Az elmúlt két évben igyekeztem a lehető legmagasabb színvonalon megtanulni ezt a szakmát. Mint szakács – úgy érzem – folyamatosan új és új kapuk nyíltak meg előttem. Most kell azonban mindenképpen bebizonyítanom, hogy valóban tehetséges vagyok-e.
Az elmúlt két évben több szakácsversenyen is részt vettem, és lehetőségem volt megismerni az északi konyhát első kézből, egy Erasmus program keretein belül. Gondoltam egy nagyot, mivel továbbra is magas szakmai színvonalon szeretném folytatni, és megpályáztam egy ösztöndíjat a nemzetközi konyha egyik fellegvárában. Sikerrel jártam. Ősztől a tanulmányaimat a CFA Européen Louis Prioux iskolában fogom folytatni Franciaországban.
Mindenkit arra bíztatok – saját példám alapján – hogy merjen kiállni és következetesen, alázattal tenni is álmaiért. Szalai Bálint, Kaposvár 2-es csoport
