Ma van a zárónapja a nemzetközi 2016/17 tanévi Időkapszula projektnek.
2016 októberében regisztráltunk az eTwinning weboldalon erre a projektre. A projekt kezdete óta rengeteget dolgoztunk és tanultunk. Ötleteléssel kezdődött a projekt, arról, hogy mit is tegyünk bele az időkapszulába. Később szavaztunk az interneten ezzel kapcsolatban. Volt egy pályázat is a projekt kabalájára. Három Csányis diák küldött be munkát a pályázatra. Ezután kezdődött csak az igazi komoly munka. Újságkivágásokat gyűjtöttünk, és összefoglalást írtunk angolul az egyes cikkekhez. Írtunk levelet a 2026-os önmagunknak. Írtunk jóslatokat 2026-ra. Összegyűjtöttük a 2016-os nemzetközi és magyar slágereket. Az évkönyv képeihez angol nyelvű magyarázatokat írtunk. Még videókat is készítettünk. Mindeközben folyamatosan követtük lengyel, ukrán és azerbajdzsán projekt partnereink munkáját az eTwinningen a mi projektünk TwinSpace felületén.
Amikor mindent összegyűjtöttünk, feldíszítettük a dobozt az időkapszulához, megvártuk a döntést, hogy a projekt partnereket hogyan rendezik párba és nekünk kinek kell a kapszulánkat elküldeni és mi kitől kapjuk meg a kapszulájukat. A sorsolás során egy lengyel gimnáziumot kaptunk partnernek Mylomlinból. Mi nekük küldtük a kapszulánkat, ők pedig nekünk küldték az övéket.
Izgalmas volt megkapni a lengyel időkapszulát és látni, hogy ők mit is tettek bele. Láthattunk szép prospektusokat a városukról, ami egy 680 éves történelmi város. Küldtek a városról fotókat is, amelyeket maguk a diákok készítettek. Meghallgathattunk néhány lengyel pop slágert is. Érdekes volt hallani popzenét lengyelül, de egyébként egész jó dalokat küldtek.
Végezetül egy dolog maradt hátra. Az időkapszula „temetése”. A lengyel iskola múlt hétfőn, május 29-én temette a mi kapszulánkat. Meg is néztük az eseményről készült videót a TwinSpace-en. Mi a „temetési szertartást” ma, június 3-án tartottuk. Még egyszer utoljára megtekintettük a kapszulába helyezett képeket és egyéb emléktárgyat, majd mindent visszatettünk. Azután az Csányis pólókban és sapkákban, színes léggömbökkel kivittük a kapszulát a nagybajomi közösségi ház előkertjébe és egy bokor mellé temettük. Megjelöltük a helyét a lengyel és a magyar zászlóval és két kerámialappal, amire felírtuk a dátumot és a projekt nevét.
Ezután mi a következő lépés? Várunk tíz évet, kiássuk a kapszulát, megnézzük újra, visszaküldjük Lengyelországba és várjuk, hogy a miénk megérkezzen. Persze, az lesz majd az igazán izgalmas pillanat, amikor megtekinthetjük múltunk egy szeletét, szembesülünk tíz évvel korábbi gondolatainkkal, ötleteinkkel, azzal, hogy milyen pontosan gondoltuk előre a világ és életünk alakulását, vagy éppen, hogy milyen messze is voltunk az igazságtól. Alig várjuk már…
