Szeptember 16-án a Közösségi Ház előtt gyülekezett egy lelkes színházlátogató csapat, hogy elutazzunk Bajára, megtekinteni egy táncjátékot. A Fehér Anna öröksége című előadást láthattuk, melyet balladákból és mondákból szőttek össze egy kerek történetté. Táncjáték lévén, a testükkel és annak játékával „beszéltek” a színészek. Ennek ellenére a történet minden egyes részletét meg lehetett érteni, mintha csak egy prózai művet néztünk volna. Sokan meghatódtunk az előadás alatt, hiszen a balladák nehéz történeteket őriznek. Hozzánk pedig minden rezdülés eljutott, mert egyenesen az első sorból élvezhettük az előadást. A 85 perc olyan gyorsan elszaladt, hogy rácsodálkoztunk a záróképre. A színészek az iskola diákjai közül kerültek ki, fél évet gyakoroltak erre az előadásra, ennek ellenére mégis meglepő volt, hogy a hétköznapi életben ők a Szent László ÁMK növendékei. Miután kiértünk a teremből, megbeszéltük, hogy ki, mit gondolt, milyen érzelmeket figyelt meg és összeraktuk pontosan a történetet. Személy szerint én nagyon élveztem, ritkán láthatni ilyen jó táncjátékot.
Nagy Szolanzs, Sz3-as csoport
