Hamar megérkeztünk Zoli bácsival Szegedről a MÜPA-ba november 10-én a Takarékossági Világnap rendezvényére. Kicsit várnunk kellett a korai érkezés miatt, de nagyon rendesek voltak velünk. Elvezettek a színpadhoz a számomra kissé labirintusszerű épületben, megmutatták mi van a színfalak mögött. Egy gyors próba erejéig adtak egy mikroportot, beállították a fényeket, kijelölték, hogy majd hova kell állnom. Minden információt elmondtak, amit tudnom kellett, hogy mikor következem, hogy nagyjából hogyan fog lezajlani az előadás. Ezután elkísértek egy kis szobába, ahol tudtam egy kicsit pihenni és lelkiekben is felkészülni a szereplésre.
Fél órával a műsor kezdete előtt visszakeveredtünk a színpadhoz, ahol újra rám adták a mikroportot és rengeteg bíztató szót is kaptam. Pár szó erejéig még Csányi Sándor úrral is tudtam beszélni.
Majd elkezdődött a műsor Csányi úr beszédével. Az én felkonferálásomat is ő ejtette meg szép szavaival. Ekkora már sikerült teljesen kiizgulnom magam, így a színpadra, a közönség elé teljesen nyugodtan tudtam kiállni. A Nem kell szélesvászon című versemet mondtam, amit a legutóbbi Életút Napon is elszavaltam. És úgy gondolom, hogy most még sokkal jobban is sikerült, mint akkor. Felfoghatatlan érzés volt utána, ahogy az a sok ember megtapsol.
Ezután alkalmunk nyílt megtekinteni a műsor további produkcióit. Nagyon színvonalas és érdekes előadások váltották egymást.
A rendezvény végén többen is odajöttek hozzám, hogy gratuláljanak, mindezt hálásan fogadtam. Így a nap végén fáradtan ugyan, de büszkén és jó érzéssel telve indulhattunk vissza Szegedre.
Patyi Izabella, Szeged 3-as csoport