„Tragédia s víg! kurta és unalmas!
Az annyi, mint tüzes jég, barna hó.
Hogy fér meg együtt e megférhetetlen?”
Shakespeare: Szentivánéji álom
Színjátszóktól volt hangos március második napján a Pécsi Közösségi Ház. Eljöttek a tavalyi nyár emlékezetes előadásainak fellépői, hogy újra átéljék a közös játék örömét.
A tavalyi premierek felújítása során Kocsonya Mihály uram megint megkérte Berbenczy Diána nemeskiasszony kezét. Az asszonnyá lett leány ugyancsak nem bírt magával, s míg ura az erdőn leste a vadat Kodelka komájával, addig ő barátosnéival kulacsot könnyített. A furfangos férj ma is megleckéztette a falu asszonyait, akiket a bíró újfent a férfiak életfogytiglani megbecsülésére ítélt. Ne kérjük számon a darabon a mai felfogásunktól már igencsak eltérő világképet, hiszen e kisded játék az egyik első iskoladrámánk 1765-ből. Érdekesség, hogy a korabeli iskolai játékokat többek között a király helyettese, a nádor Esterházy Pál is támogatta, aki diákéveiben maga is fellépett mint diákszínész.
Gina ezen a verőfényes tavaszi délelőttön is összeveszett szinte mindenkivel a Matulában, pedig megígérte tábornok apjának, hogy bízik benne és jó lesz. Az intézetis lányok a háború árnyékában újra férjhezmenősdit játszottak, hogy később, a kiközösítés keserű napjai után, a bombázások árnyékában ismét egymás szeretetében leljenek vigaszt. Az a Szabó Magda írta ezt a történetet, aki végzős gimnazistaként az önképzőkörben öt díjat is nyert, valamint ő kapta az érettségi magyardolgozatáért járó első díjat, százhúsz pengőt. (Akkoriban ez hatalmas összegnek számított.)
A mi játszóink a nagyok előtt úgy tisztelegtek, hogy szinte mindent visszavarázsoltak a tavaly nyári pillanatokból. A műhely időbeosztása szerint bemelegítéssel, ráhangolással kezdtük a munkát a két jelen lévő rendező vezetésével. A lazító, koncentráló gyakorlatokat, rövid etűdöket, meg az elmaradhatatlan stoppos játékot a biztos szövegtudásra alapozott a felújítópróbák követték.
Az Abigélt Vajda Milán, a Kocsonya Mihály házasságát Papp Zoltán, Zoli bácsi keltette újra életre. A rendezők maguk is elcsodálkoztak, hogy mennyi minden megmaradt a hónapokkal ezelőtti beállításokból, gesztusokból, az összjátékból. Az sem okozott problémát, hogy a két darabban közös szerepek is előfordultak, a különböző karakterű alakításokat gond nélkül megjelenítették a tehetséges játszók.
A nap végén a mentorok és segítők előtt rögtönzött bemutatót tartottunk. Jól estek a „premiert” követő elismerő szavak a nézők szájából. Mindnyájan örömmel nyugtáztuk, hogy a megjelent színészpalánták szinte mindegyike idén is pályázik az Összművészeti tábor színjátszó szekciójába.
Köszönjük ezt a csodás szombatot!
A nap során készült fotók a Galériában megtekinthetők.