„Régi párbeszéd szerint nem az erdő volt Somogyban, hanem Somogy az erdőben. Lakói híresek voltak barbár hajviseletükről, hangos vigadozásaikról, táncos énekes ünnepeikről.” – olvastuk Pali betyár sírja melletti emléktáblán, Visnyeszéplakon.
„Túraklubunk lelkes és egészséges tagjaival január utolsó hétvégéjén indultunk neki a kb. 14 kilométeres távnak. Sajnos a csapat kétharmada karanténba került, vagy betegség miatt nem tudott velünk tartani. Az út több pontján tettük fel a kérdést, hogy miért nem inkább a „zselici völgységben” túrázunk talán nem kellene ennyit sáros úton felfelé kaptatni – a sár kilós nehezékként a bakancsainkon, a „túl sok domb”, a felázott talaj miatti szakaszok nem kis gondot okoztak nekünk. Mégis megérte! Többek között azért is, mert a hazafelé vezető úton Márcadópuszta közelében – Varga Máté régészünk szerint – valószínűleg a középkori cserépedények töredékeit találtuk meg. Ásatásokat is terveztek a környéken, a középkorban állt itt település, nevét a mézsörről kaphatta, amelyből finom italt itt készítettek a királyi udvarháznak.” Radó Barnabás, Kaposvár 2-es csoport
„Túrautunk a zselici csillagvizsgáló közelében lévő Kardosfa Hoteltől indult, első nagyobb pihenőhelyünk Visnyeszéplakon, Pali betyár sírjánál volt. Visnyeszéplak a Zselicségben meghúzódó település, amely az 1980-as néptelenedett el. Majd a kétezres évek elején többen vették meg az elhagyott ingatlanokat és kezdték meg önellátásra épülő életüket. Szóba került a vasút is, mikor Sasa és a Máté megkérdezte mindenkitől, hogy lakna-e olyan helyen, mint amilyen Visnyeszéplak is. Máté ezután említette, hogy régen Somogy megyébe sok helyen volt lóvontatású vasút, a pámvádli. Ezt úgy kell elképzelni, mint a mai kisvasutakat (tulajdonképpen a mai állapot is a pámvádliból keletkezett), csak javarészt lóvontatással. Ahol nagy forgalom volt, ott jelentek meg a mozdonyvontatású szerelvények. Ezek a lóvasutak a településeket kötötték össze a nagyvasúttal, és a kisvasúton vitték az árukat az átrakóállomásokra. Gyakori áruk voltak az állatok, a cukorrépa, zöldségek, a fa és a tej is szerepelt az árulistában. Java részüket a közúti forgalom miatt felszámolták, Somogy megyében már csak három kisvasút maradt: a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút, a Mesztegnyői Állami Erdei Vasút (2020 óta nincs közlekedés rajta pályaállapotok miatt) és a Kaszói Állami Erdei Vasút.” Dausek Nándor, Kaposvár 2-es csoport
„Az odavezető út kevesebb meglepetést tartogatott számunkra, a legérdekesebb pillanatot talán az utunkat elálló, kicsit több mint két tucat létszámmal bíró szarvascsapat jelentette. Célba érve meglepetten tapasztaltuk, milyen körülmények uralkodnak ott: egy rendkívül magányos, a többi településtől elzárkózott közösség ez, ahol a modernizáció, a XXI. század is csak két dologban figyelhető meg: a néhány árammal ellátott telken, illetve az autókon. Összekapkodva állainkat a földről megkezdtük a hazautat, ami már jóval nagyobb kihívásnak bizonyult. Útszéltől útszélig tartó, bokáig érő sár volt az első számú ellenségünk, illetve a kalandosabb lelkűeknek (főként nekem) a somogyi növényvilág tüskés példányai, akik minden erejükkel próbálták a túrát berekeszteni, szerencsére nem sok sikerrel. Hazaérve úgy gondolom, ha ez az első kirándulásunk egy előrejelzés az idei évre, bőven lesz miről még mesélnünk. A szombati túránk képeit jó szívvel ajánljuk, melyek a galériában találhatók.” Antal Dominik, Kaposvár 2-es csoport
