A szerdai drámaóra (május 23.) eltért a megszokottól. Két önkéntes látogatott el hozzánk, akik a Vajdaságból érkeztek. Urbán Dorottya és Szabó Nóra jelenleg a Kaposvári Egyetem vendéghallgatói, tanító mester szakon. A tegnapi fejlesztőóra keretében saját magyarságukról beszéltek. Megszoktuk már az iskolában, hogy nemzeti ünnepeinken magyarságunkról esik szó, szerintem mindenki lelkesen készül az ünnepi műsorokra, ha szerepel benne. A témát eleinte ijesztően komolynak éreztem, a félelmem azonban gyorsan elmúlt. Dorottya és Mónika személyes élményeiket osztották meg velünk, őszinte beszélgetésben. Sok érdekes információt hallottam az ottani iskolarendszerről, a hivatali ügyintézéstől a fiatalok szórakozási lehetőségéig. A bemutató végén egy jó kis vitajátékkal zártunk, érveltünk a menni vagy maradni oldalakon. Önkénteseinkkel hamarosan újra találkozunk, más jellegű foglalkozásokon is.
Karácsony Áron, Kaposvár 2-es csoport
Így láttuk mi
Örömmel és némi izgalommal készültünk a Csányi Alapítvány Kaposvári Közösségi Házában előadásunkra, a kettes csoportban. A mentorral való egyeztetés során abban maradtunk, hogy az első találkozásunk legyen egy tulajdonképpeni bemutatkozó: mit jelent nekünk szerbiai – vajdasági magyarságunk? A témát ugyan nagyon komolynak gondoltuk, de igyekeztünk színes power point/ bemutató segítségével közelebb kerülni a tehetséges fiatalokhoz. Az előadás tehát prezentáció keretében zajlott, amit a résztvevők – nem kis meglepetésünkre – rendkívül érdeklődően, figyelemmel, és nagy fegyelemmel követtek. Örültünk, hogy a gyermekek – illetve már inkább fiatalok – aktívan kapcsolódtak mind a bemutatóba, mind a beszélgetésbe. Ezek után cseppet sem csodálkoztunk, hogy a záró játékban is lelkesek voltak a fiúk is és a lányok is. Korukat meghazudtolva érveltek, pedig a téma cseppet sem volt egyszerű: mi mellett döntsenek a vajdasági magyarok, menni vagy maradni, hiszen a fiatalok elvándorlása nagy ezen a vidéken. Tisztelettel vagyunk a Csányi Alapítvány iránt, nagyszerű dolognak tartjuk és persze „kicsit” irigykedünk, hogy milyen jó lenne, ha a világ több területén is működne ilyen alapítvány. Mesterszakos hallgatóként várjuk a következő alkalmat, hogy más területen is segíthessük egymást a tehetségekkel. Szabó Nóra és Urbán Dorottya, önkéntesek