Nagyszerű lehetőségnek tartom, hogy eljutottam Pécsre a Csányi Alapítvány Közösségi Házába (február 6.), ahol megérkezésemet követően 14 fantasztikus tanulóval találkoztam.
Miután bemutatkoztam és elmondtam miért is vagyok Magyarországon, megpróbáltam a Phd kutatásomat közelebbről bemutatni nekik. Bemelegítésként kértem őket, hogy gondoljanak ki olyan hétköznapi tevékenységeket a mindennapjaikból, ami jellemző rájuk, és ami alapján egyfajta profil rajzolódik ki róluk. Ez a bemelegítő gyakorlat nekem is segített abban, hogy kicsit megismerjem őket. Nagyon élvezetesre sikeredett. Miután a kötelező előadást megtartottam kötetlenül beszélgettünk. Többek között arról is érdeklődtem, hogy mit is nézzek meg itt Pécsett. Kiváló tippeket adtak, amiket a késő délutáni órákban mind meg is látogattam. Mielőtt elbúcsúztam volna tőlük egy mókás játékot játszottunk „ki vagyok én” címmel. A játék arról szólt, hogy a homlokunkra ragasztott híresség nevét kérdések segítségével ki kell találni. Persze mindez angolul folyt! Az is kiderült, hogy sok magyar fiatal nem ismeri, hogy ki is az a Bono.
Érdeklődő és barátságos és angolul jól beszélő csoporthoz volt szerencsém. Örömmel tölt el, hogy érdemes volt leutaznom Budapestről. Az is nagyon jól esett, hogy meghívtak egy pizzára, ami nagyon finom. Itt is rengeteget tudtunk beszélgetni, úgy igazából :-) kötetlenül. Köszönöm szépen a meghívást!
Robert Mevissen, fulbright ösztöndíjas