„Csupor, köcsög, findzsa, petróleum lámpa – ezek a szavak és használati tárgyak sok mai fiatalnak ismeretlenek, bár sok helyen még ma is használják őket. Péntek délután a varrás alprojekt lányai megismerhették, hogy dédmamáink a század elején milyen ruhákat, milyen hálóingeket, ingvállakat, „bugyogót” hordtak, ami ma már kicsit nevetségesnek tűnik a tangák idején. Régen a lányoknak „stafírungot” készítettek, mire eladósorba kerültek, hogy legyen elég párna, paplanhuzat, gyönyörűen hímzett hálóruha, amit vittek magukkal a házasságba. Persze mindenbe a lányok nevét is belehímezték, így egyediek voltak. Szerencsére jó néhány darabot megőriztem, összegyűjtöttem a családtól, az idős szomszédoktól, így most a lányok fel tudták próbálni.
Régen is gyakran előfordult, hogy szüleink egy-egy nekünk tetsző ruháját újragondoltuk, átalakítottuk. Pl. Mama hosszú szoknyából mini ruha lett, a Papa ingéből ingruha, vagy a hímzett terítőből blúz. Nagyon örülök, hogy a jászsági Közösségi Ház csoportjai a Környezettudatosság projekten belül – ilyen módon is kímélik a környezetet – és a varrás alprojekten belül, egyedi, különleges ruhákat, kiegészítőket készítenek a már kidobásra szánt, használt ruhákból. E mellett fontos, hogy hagyományainkat megőrizzük, emlékezzünk régi szokásokra, hogy gyermekeinknek, unokáinknak is át tudjuk adni.
A bemutató után nekem is lett festett egyenpólóm, a lányok megtanítottak, hogy kell szépen és ügyesen csinálni a Domestossal való festést és megismertem a bleach art technikát. Köszönöm, hogy itt lehettem.” Fülöpné Paksi Katalin önkéntes