- október 19-én rendezték meg immár második alkalommal az emlékvonatozást Somogyszob és Balatonszentgyörgy között abból az okból, hogy lassan tíz 10 éve, hogy bezárták ezt a mellékvonalat. A csatlakozás miatt már jó korán el kellett indulnunk. 49 perc vonatozás után leértünk Somogyszobra. Rövid várakozás után megérkezett az emlékvonat szerelvénymenetként (személyszállításra meg nem nyitott személyvonat). Amíg vártuk a köszöntőt, meg lehetett tekinteni az állomáson kiállított gőzmozdonyt. Somogyszobon polgármester úr, valamint György-Dávid Valentin köszöntötte az egybegyűlteket, majd megkoszorúzták a 117 237 pályaszámú motorkocsit. 10:40-kor a mozdonyvezető megkapta a felhatalmazást, és hosszas kürtszóval búcsúztunk Somogyszob község vasútállomásától. Első megállónk Segesd volt, ahol a vasútbarátok leszálltak fotózni a szerelvényt, majd indultunk tovább Felsőbogátpuszta megállóhelyre. Egy nagy gesztenyefa volt a megállóhelye Felsőbogátpusztának, tehát aki nem jártas, nem tudja hol állt meg régen a vonat. Ezután következett Böhönye, ahol a Böhönyei Dalkör, valamint a falu népe várt minket pogácsával, borral és énekléssel.
Következő állomásunk Mesztegnyőn volt, ahol idén nyáron rendezték meg a huszadik Rétes-fesztivál, amiről a rétes imádók ismerik a falut, viszont nem csak rétese van, hanem kisvasútja is. Réteskóstoló, traktorozás és tánc után indultunk tovább Marcaliba. A somogyi kisvárosban a hazaindulás előtt újabb koszorút áthelyezték a 117 237-ről a 117 251-re (117=Bzmot=Kis Piroska, aki nem ismerné). A hazafelé utat is nagyon élveztem, utastársaimmal együtt. Utazó barátaim nevében is köszönöm szépen György-Dávid Valentinnek, hogy ismét sikerült egy remek emlékvonatozást szervezni.
Dausek Nándor Kaposvár 2.