Nagyon nagy öröm volt, amikor megtudtam, hogy elfogadtak és hamarosan megkezdhetem az önkéntes munkát a Közösségi Házakban.
Elisanak hívnak, 22 éves vagyok, egy kis városban élek Velencétől nem messze. Harmadéves orosz-angol nyelvszakos egyetemista vagyok. Mindig érdekeltek a nyelvek és boldog vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok. Szüleim megadták azt a lehetőséget nekem, hogy velük együtt utazzak. Majd a későbbiekben önállóan, külföldi nyelvtanfolyamokon bővítsem tudásom. Ezen keresztül nőtt bennem a vágy más kultúrák megismerésére és megértése.
Ez motivált arra, hogy megpályázzam a Csányi Alapítványnál tölthető 6 hetes gyakorlati lehetőséget. Nagyon nagy öröm volt, amikor megtudtam, hogy elfogadtak és hamarosan megkezdhetem az önkéntes munkát a Közösségi Házakban.
Vonzódom a Kelet-európai országokhoz, amint említettem orosz nyelvet is tanulok, ezért a szláv nyelveket beszélő embereket nagyon szeretem. Magyarország különleges számomra, hiszen teljesen más a kultúrája, mások a szokásai és a nyelvhasználata – ez is nagyon motivál arra, hogy felfedezzem ennek a csodás országnak a titkait. Csodálom a Csányi Alapítvány programját, amit egyedülállónak tarok, hiszen nehézsorsú gyerekeket segít ahhoz hozzá, hogy mélyítsék tudásukat, megvethessék lábukat és ezt hosszú évekig teszi!
Fantasztikus lehetőségnek tartom, hogy befogad az Alapítvány: szeretném a lehető legtöbbet kihozni ebből a hat hétből. Szeretnék a gyerekeknek tudást, időt, ismeretet adni nekik, hiszen ezek örök értékek! Igyekszem hozzájárulni, hogy fejlődjön az angoltudásuk és bízom benne, hogy el tudom érni, hogy annyit beszéljenek velem, amennyit csak lehet. Csodás lesz megtapasztalni a csapatmunkát velük és látni, hogy azok a leckék és foglalkozások, amiket készítettem, és amin keresztül meg szeretném mutatni nekik országomat, hogyan formálják majd gondolkodásukat a világról. Sok mindennel készültem, kis meglepetésekkel, tipikus ételekkel, velencei életképekkel, játékokkal és feladatokkal :-)
Magamról még mit is mondhatnék: nyitott vagyok a jóra és az újra, kiegyensúlyozottnak tartom magam. Abban, hogy ilyen személyiség lettem sokat számított az a tény, hogy rengeteget utaztam és sok emberrel találkoztam. A magyarországi út ahhoz is hozzá fog segíteni, hogy fejlődjek és jobb ember legyek. Bízom abban, hogy szeretettel fognak gondolni rám a fiatalok, amikor eljön majd a búcsú ideje.
Alig várom, hogy részese lehessek ennek a projektnek!