Ma (ápr. 26) volt az utolsó napom a Nagybajomi Közösségi Házban. Nem tudom kifejezni, milyen hálás vagyok az itt töltött három hétért. Nagyszerűen éreztem magam és soha nem fogom elfelejteni ezt az időszakot!
Nehéz volt búcsút venni, mert bizonyosan mindenki hiányozni fog. Kaptam pár apróságot is, hogy emlékezzek az itt töltött időre, aminek nagyon örültem. Azt hiszem jól sikerült beilleszkednem az itteni közösségbe, környezetbe, mindennapi életbe; könnyen és hamar otthonosan éreztem magam. Szilvi, Balázs és Patrik (mentorok) nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak, nagyon sajnálom, hogy el kell köszönnöm Tőlük hamarosan. A gyerekek mindannyian nagyszerűek voltak, és tudom, hogy néhányukkal hazatérésem után is tartani fogom a kapcsolatot. Azt gondolom a diákokkal, mentorokkal remekül tudtunk együtt dolgozni.
Remélem megfeleltem az elvárásoknak, én sokkal többet kaptam, mint amit reméltem akkor, amikor elhagytam az országom.
Köszönöm Nagybajom!
Alicia Rezende, AIESEC önkéntes Brazíliából