December 22-én a Csányi Alapítvány csoportjai egy fakultatívan meghirdetett közös „adakozást” szerveztek a Remény Házának, ami egy nappali hajléktalan melegedő. A lassan hagyománynak számító karácsonyi jótettel már nem először lephettem meg szerény ajándékommal pár rászoruló hajléktalant. Külön örömömre szolgál, hogy ebbe a moralitását tekintve nagyszerű, és a társadalmat elősegítő, valamint embertársainknak példát mutató programba a kisebb, P3-as csoport tagjait is bevonhattuk, akik -hozzánk hasonlóan- lelkesedéstől buzdulva, jókedvvel töltötték meg a szálló komor falait. Egy adventi műsorral készültünk, mely során a művészet iránt érdeklődők saját verseinket, prózáinkat hallgathatták meg, valamint fültanúi lehettek egy meseszép klarinétszólónak. Az előadást követően egy kellemes tea mellett helyet foglalva együtt beszélgettünk a „lakókkal”. Miközben beszédbe elegyedtünk, kiosztottunk pár általunk sütött sütit, vagy vásárolt gyümölcsöt. A látogatásaink rendre nagy sikert aratnak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a sok esetben reménytelen sorsú embertársainkat is kicsit visszahozzuk az életbe, értelmet adjunk a napjaiknak, és elmondhassuk, van élet a falakon túl, amiért megéri küzdeni. Véleményem szerint sokkal inkább kéne értékelni, és megbecsülni a szociális hálót működtető szervezeteket, mert láthatatlanul fáradoznak embertársainkért.
Köszönjük Mánfainé Récsei Tímea vezetőnek, hogy idén is nagy szeretettel fogadtak bennünket. Dömölki András, Pécs 2-es csoport
