A szentesi 2. csoport ötödik osztályosaival a fűszerek és gyógynövények világában tettünk egy kis utazást. Már többeknek is feltűnt, hogy a közösségi ház előtt, a kert egy szegletében és raklap virágtartóinkban nem feltétlenül csak díszítésül szolgáló növények laknak. A közelgő őszi hűvös időjárás is apropót adott annak, hogy most ezekkel megismerkedjenek.
A rendhagyó foglalkozást elméleti és gyakorlati szakaszra bontottuk. Az elméleti ismereteket „terepen”, azaz itthon, a közösségi házban szereztük. Végigsétáltunk az egyes növényekhez és igyekeztünk megfigyelni jellemző tulajdonságaikat, felépítésüket, egy-egy darabjukat leszedve megismerni illatukat, ízüket. Minden ilyen megállónál elhangzott, melyik növény miért hasznos, milyen ételek ízesítésére érdemes felhasználni, illetve milyen élettani- és/vagy gyógyhatással rendelkezik. Így ismerkedtünk meg a levendulával, kakukkfűvel, citromfűvel, borsmentával, metélőhagymával, oregánóval, lestyánnal, de szóba kerültek az ehető virágok is. A kicsik megtudták, hogy a teakészítésre alkalmas, gyógyhatással is rendelkező fajainkat minden nyáron begyűjtjük és megszárítjuk, az év „megfázós” időszakában pedig rendszeresen ebből főzzük a közösségi ház forró italát. De erre már alapos kézmosás után, a házon belül, az összetolt asztalok munkafelülete mellett történő gyakorlati szakaszban került sor. „Újoncként” ugyanis az a fontos feladat várta a csapatot, hogy a téli egészségmegőrzésünket – szó szerint – kezükbe vegyék. A megszárított citromfüvet ügyesen és gyorsan szárazta le a sok szorgos kéz, majd a levelek összemorzsolása következett. Az uzsonnaszünet után a már hagyományossá vált módon saját címkével díszített légmentesen záró tasakokba került a teaalapanyag. Már mindenki csak azt várja, mikor kerül sorra az általa „gyártott” adag a teafőzések során! -Kovács Sándor mentor, Szentes 1.
